Jamie McGuire - Véletlen szerelem

144 oldal
Maxim Könykiadó Kft.

Fülszöveg:
"Erin Easter annak a három Erinnek az egyike, akik egy kisváros, Blackwell gimnáziumának végzős diákjai, s akiknek nem csupán a keresztnevük egyezik, de a születésnapjuk is. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik lány, Erin ,,Alder" Alderman és Erin ,,Sonny" Masterson a közösség kedvencei: a város két legtehetősebb családjának gyermekei, legjobb barátnők, pomponlányok, és mindenük megvan, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Weston egy közkedvelt sztáratléta, két sikeres ügyvéd gyermeke. De nemcsak Erin Easter rajong érte, hanem Alder is kinézte magának. A fiú nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ez összekapcsolja a két fiatalt, de lehet-e jövője ennek a románcnak? Ahhoz azonban, hogy ezt kiderítsék, tragédiákkal és titkokkal kell szembenézniük..."

Értékelés:
Amikor megvettem a könyvet, arra számítottam, hogy olyan színvonalú lesz megint az írásmód, mint ahogy azt a Gyönyörű Sorscsapás-ban vagy a Sötétség és Fény angyalai sorozatban megtapasztaltam. Sajnos ezúttal csalódnom kellett. Túl sok mindent akart az írónő belesűríteni 144 oldalba, és emiatt lett ennyire összecsapott. Az alapsztori nagyon durva témát feszeget, és az a része jól is van megfogalmazva. Viszont a szerelmi szál, és a dolgok a végén olyan hirtelen és random történtek, hogy hihetetlen. Ilyen nem létezik a valóságban, de még egy könyvben sem. Szerintem könyvön még ennyire nem akadtam ki, mint most erre. Az eleje tényleg jó volt. Én tényleg azt hittem hogy jó lesz a vége is, de kb a harmadától elkezdett rohanni a történet, és elrontotta az egész feelinget.

Borító:
Nagyon tetszik, szépre meg lett csinálva. És ezek a fa hatású alapok mindig is bejöttek. Bár az elején nem jöttem rá, hogy az a két dobókocka mit ábrázol, de elolvasás után már egyértelmű. A szerencsét jelenti a két hatos dobás, mert ami a könyv végén történik Erinnel azt nem lehet másnak nevezni.

Kedvenc karakter:
Frankie. Ő volt az egyedüli élethű karakter, és mindig jót akart Erinnek. Őt megkedveltem, de a többiek nem lettek a kedvenceim.

Kedvenc idézet:
"Nem dobok ki egy teljes adag fagylaltot, csak mert a drágalátos anyád nem tanított meg, hogy néha pofára esik az ember."

Összességében nem volt annyira rossz, csak hát nekem nem jött be. Viszont azt biztosra tudom, hogy a folytatásait nem fogom elolvasni, ennyi pont elég volt belőle.

★★☆☆☆