4. Történet - Az elveszett lány

Nem értem mi történt az utóbbi hetekben, csak sodródtam az árral, és nem változtattam meg semmit. Mindent ráhagytam másokra, egy saját döntésem sem született. Valami úgy két hete eltört bennem, és már nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem, és mi bennem. Egyszerűen nem foglalkoztam semmivel és senkivel. A vidám és vicces lányból hirtelen egy elveszett lány lett. Nem lettem szomorú, sem depressziós, csak nem érdekelt semmi. Olyan lettem mint egy zombi, aki követi a többieket, és nem szól semmit. A tanáraim megdicsértek, mert bár nem mosolyogtam, a szabadidőmet tanulással töltöttem, aminek eredményeképp mindenből elkezdtem javítani, de ez sem tudott igazán érdekelni. Nem sírtam, mert nem tudtam. A többiek olyanokat vágtak a fejemhez, amitől régebben zokogásban törtem volna ki, de most még csak egy arcizmom se rezdült. Már nem tudtam sírni, nem tudtam nevetni, nem tudtam semmilyen érzelmet kimutatni. Mintha az irányítás kicsúszott volna a kezemből. Már csak egy test voltam aki a beprogramozott dolgokat csinálta napról-napra. Kialudt a láng a lelkemben, és többé nem gyulladt meg. Örökre eltűnt a régi énem, és már csak egy robot voltam, akinek nem voltak érzései és saját döntései. Vége lett.